Mesh

Kérlek segíts! Gyűjtök az első Ferrárimra. Ha jó a szived, akkor kérlek segíts valamilyen kis összeggel. A jótékony felajánlásokat erre a számlaszámra várom: 11773157-00088495 Köszönöm a segítséged. Majd elviszlek téged is egy körre!

2010 tavaszán érettségiztem, ekkor már eldöntöttem, hogy mi lesz az a két szakirány, amire leszűkítettem a jelentkezésemet. Élelmiszer mérnök illetve közlekedés mérnök. 2010 őszében elkezdtem az élelmiszermérnök képzést, egy évet teljesítettem. 2011 tavaszán jelentkeztem ismét a közlekedés mérnöki szakra, ahova felettek, így ősszel elkezdtem a második szakot. Sok megfontolás után, ezt a második lehetőséget otthagytam, különféle rendszerbeli bonyolultságok, pénzek, kreditgyűjtés, -vesztés, stb stb. Így marad az élelmiszer mérnök képzés, melyet teljes gőzzel csupán 2012 őszén tudom folytatni tantervi megfontolásokból, bár ki tudja, hogy mit hoz az új felsőoktatási rendszer. Btw, lehet tényleg jobban jártam volna, ha nem felsőoktatásban gondolkodtam volna, hanem szakmunka felé kacsintgattam volna (lsd.: diplomás munkanélküliek garmadája).

Szóval várok arra, hogy történjenek a dolgok. Ha minden jól megy, akkor hamarosan jön a fuvaros meló. Amivel legalább lekötöm magam  napközbenre, mert manapság nem tudom mivel eltölteni az időmet... A másik fele meg az a dolognak, hogy a drága gyönyörűmmel mikor, hogy tudok találkozni?! Ugyan holnap, azaz már ma este megyek a drágával együtt színházba, de nem töltheti nálam az éjszakát, ami egy kicsit nagyon szomorú. Mennyivel jobb lenne, ha velem együtt tölthetné az éjszakát? Nagyon jó lenne, de ez van.

An other story. Megbeszélt találkozók, de sosem jó valamelyikünknek. Lefixt találkák, melyek az utolsó pillanatban kerülnek lemondásra. Kicsit elkeseredett, csalódott vagyok ilyenkor. De mit tudok csinálni. Semmit. Balek...

 

Mennyire jó lenne előre okosnak lenni! Megint úgy vagyok, hogy utólag milyen okos vagyok. Vagy így sem? Nem tudom.

Lényeg, hogy úgy gondoltam, belevágok a bme közlek.mérnök szakába, megpróbálom ezt is csinálni, addig meg passziválom az élelmiszermérnökösdit. Igen, egész nyáron bizonytalan voltam, hogy én tonképpen akarom ezt az egészet? Aztán eljött a ponthúzás, felvettek. Örültem neki, de még ekkor is egy kis kételkedés volt bennem, de fogjunk bele, ha már jelentkeztem és fel is vettek! Meg amúgyís, egy év egyetem már megvan, menni fog ez, nem lesz gond, már van egy év előnyöm a többiekhez képest. Jahm. De két hónap után, Novemberben megszüntettem a jogviszonyomat az egyetemmel. Nem ment nekem. Sikertelen zh-k egymás után, egyre elkeseredettebb lettem, semmi sikerélmény. Azt vettem észre, hogy oktatás nem sok ment, csak számonkérés. Hát, erre szokták mondani, hogy nem mindenkinek kell egyetemre járni. Hát erre az egyetemre nem is akarok járni, mondtam magamban. Élelmiszermérnökön legalább volt oktatás és sokkal szakmaibb volt az egész. Tudom, tudom, a bolognai rendszer itt kishazánkban nem igazán működik, de akkor is. Corvinuson mégis viszonylag jól működött! A bme-n meg azt éreztem, hogy az a fránya istenkomplexus nagyon csúnyán elkapta az ottaniakat. De egy lófaszt nem érnek ott nagyon sokan!

Szóval megszüntettem a jogviszonyomat. Gyorsan elbocsátottak, így mehetek nemsokára az APEH-hoz (jajj, bocsánat, NAV-hoz), hogy kérjek csekkecskéket amin befizetem a TB-met. Persze, olyan embernek nem jár a TB, akinek nincs aktív hallgatói jogviszonya...remek, ügyes gyerek, megcsináltad ezt is. Jön a thinking, hogy akkor februártól vissza élelmiszermérnökösködni? Jajj, de nem lehet ezt olyan egyszerűen, mert a többiekhez,akiket otthagytam, nem tudok csak úgy csatlakozni, mert most őszi félév után szakosodnak, és így nem tudok velük haladni tovább... szal marad az a lehetőség, hogy felveszem a Művletek nevű tárgyat, ami tavaly nem sikerült, plusz még szabadonválasztható 2 kredites tárgyakkal teletömött órarendet csinálok, hogy az n*15-ös cucclit is teljesítsem (mert ugye a bme-s őszi félében a teljesített kreditek száma: 0).

Vagy! Elmegyek melózni márciustól szeptemberig, mert van egy ilyen lehetőségem Balatonnál. Nyílván, akkor nem tudom csinálni a sulit, mert az a fránya távolság... No meg ha elmegyek melózni, akkor asszonkámmal is kevesebbet lehetek, ritkábban láthatom, stb stb. Távol lennék tőle egy fél évig!!! Az meg sok! De ugyanakkor jól hangzik az ajánlat és lenne is hozzá kedvem. A probléma most jön; nem tudok komoly döntéseket meghozni egyedül! Azt várom, hogy más döntsön helyettem! Jajj nekem! Vissza a gondtalan gimis éveket! Vissza a gyerekkort! (mert már felelősen kéne gondolkodni valamelyest, arról nem beszélve, hogy pénzecske is kell, mert már mindenért fizetni kell. a legújabb és tán már röhelyes, az ebadó...)

 

dönts! okosan! k&h...jó nem, de most ez jött...

 

Vajon hány ember halhatott meg a Magyar metrókon ebben a 30 évben, mióta futkosnak ezek az orosz kocsik? Hány ember lehet vajon, akiknek az utolsó útja még mindog nem ért véget? Nap mint nap fel-alá utaznak ezeken az öreg kocsikon. Még mindig markolják a kapaszkodókat. Ki akarnának szállni a kocsikból, de nem tudnak. A kapaszkodót is néha elengedik, hogy lengjenek együtt társaikkal. De vissza-vissza fogják, mert az ajtó nyitását várják. Mind hiába, mert az utolsó útjuk, még mindig tart, s soha nem fogják elérni céljukat, amerre indultak. Rájuk már csak a kapaszkodók fura, ellentétes és megmagyarázhatatlan ringása emlékeztet. Vajon Ők unják már a folytonos, végeláthatatlan utazást a sötétben?

Már 14 évesen, amikor az ember a leginkább kamaszodik és vágyik a "menő" cuccok iránt, akkor mondtam, hogy egyszer akarok egy almás gépet! Nem most, majd, egyszer, de AKAROM! Most ősszel kezdem meg egyetemi tanulmányaimat. Eddig csak nézegettem csorgó nyállal ezeket a masinákat, most már nekem is van egy. Hosszú, hosszú álmodozásom beteljesült. De vannak rossz álmok is.

Úgy alakult, hogy egy HP Compaq nx5000 256MB 40GB HDD Pentium 4-es laptoppal éltem boldog gimis éveimet. Nagyon örültem neki, hiszen van saját laptopom, amit ÉN használok és csak is az enyém. Persze ezt nem nekem vették, azonban időközben úgy alakult, hogy megkaptam. Tehát ez a kis gép nagyon nagyon jó volt. Sok bajom nem volt vele, csak annyi, hogy Win XP futott rajta. Mindig nézegettem vaterán, e-bayen a Mac-eket. Aztán jöttek a gondok a kis gépemmel, az aksi töltő nélkül 20 percet bírt. Ez nem volt túl jó teljesítmény, lévén, hogy laptopról beszélünk. Réges régen még a Need for speed underground is futott rajta, már az sem ment. Öregedett a drága. Eljutottunk odáig, hogy érettségire való tanulás során egy egyszerű művelet, azaz megnyitni a böngészőt egy komoly negyed órás feladat volt számára, búgott ezerrel. Csak a bibi ott volt, hogy ennyi idő alatt az aksi is lemerült. Így nem tudtam már noteszgépként használni... Szóval eljött az idő, hogy drága szülőkben felizzítsam az új gép lehetőségét, vagy a számítógép asztalba épített asztali gép renoválását. Jó, oké kezdetnek mind a két gép szétszedve, portalanítva, újrahúzott xp...minden baba egészen egy hónapig, aztán ismét haldoklik a gép, amikor már újra eljutottam oda, hogy minden olyan progi, ami kell, az rajta legyen.

No, akkor indult a hadjárat, hogy ha összejött a szimjá, akkor teszkóban, korában vagy ami jobb médiában járva elkalandoztam a gépeknél, laptopoknál, hogy hmm, ez milyen jó, az milyen jó. Persze eszem ágában sem volt almát nézni, nekem az egyszerű Fujitsu-Siemens és BenQ névre hallgató társai mozgatták a fantáziámat, mert nekem, kis pöcsös hülyegyereknek minek egy csúcs gép? De kérni nem kértem soha!

Aztán eljött a nagy nap. Végre kitettem a lábamat a gimiből, aztán drága jó szüleimtől kaptam egy papírt. Nem tudtam, hogy ez most mi. Kihajtom a papírt és egy számla. Fura grimasszal nézek rájuk, hogy ez mit akar jelenteni? Aztán elkezdem olvasni és a fejlécben Star King felirat. Ez fura volt. Megfordul a fejemben, hogy az iPhone-hoz kiegészítőket ugyebár ehet itt venni, de nekem nem kell semmi a telóhoz, mert jól elvagyok vele kopaszon. És tovább olvasom a számlázott tételeket és MBP 13" 2.4GHz 4GB 250GB HDD.  Azt hiszem, abban a pillanatban esett le az állam, de nagyon. Köpni, nyelni nem tudtam és utána meg ömlött a könny a szememől, mint egy óvodásnak, akinek a kezéből kitépték a matchboxot...

Persze, még előttem állt az érettségi. Ezért jó is volt, hogy a magyar bill kiosztásra várni kell. Pontos időt nem tudtak mondani, de kb. 2-3 hetet ígértek. Hát én teljesen besóztam és a HP-met beizzítottam és nézegettem az oldalakat, hogy mit is tud majd ez a kis gép, hogy néz ki egyáltalán? Elvarázsolt a trackpad és lehetőségei (mint ez később kiderült, már elképzelhetetlennek tartom, hogy nélküle használjak számítógépeket!), a 10 órás akku (ami valójában csak 5-6 óra, mert wifi bekapcsolásával rohamosan csökken) és az os x-ről olvasottak. Bookline-on találtam egy könyvet, Baráth-Sziklai: MacTértem. Gondoltam ez a könyv nagy segítség lesz az átállásban, hiszen olyan embereknek írták, mint én.Már tűkön ültem, hogy mikor jön meg ez a csoda. Amikor vittem haza a könyvet már úgy éreztem, hogy egy új világban járok. Hazaértem és megmutattam édesapámnak, hogy milyen könyvet kaufoltam, hogy ez jó kis segítség lesz nekem, mire megjön a masina, addigra már úgy ahogy képben leszek!

Könyv ott hevert a kotlán, én meg a konyhában csináltam magamnak egy szörpöt. Aztán orvul a hátam mögé osontak és amikor megfordultam, akkor láttam egy nagy fekete zacskót fehér harapott alma logóval a közepén. Hát akkor majd kiugrottam a bőrömből!!!

Ahogy már az iPhone esetében megismertem, most sem csalódtam abban, hogy Jobs-szék adnak a kinézetre. Már az egy élmény volt, hogy a dobozból kibontottam a gépet! Varázslat! Már az a pillanat magával ragadó. Lehet, hogy nem ez a lényeg, hogy milyen csomagban kapod meg a termékedet, de ezt is meg kell fizetni. Féltem belenyúlni, mert minden a helyén volt! Sehol nem láttam kartonpapír tömítéseket, hungarocel párnákat meg egyebeket, amit egy műszaki cikk dobozában megszokhattam.

Innentől indult az álom. Leraktam az asztalra és kinyitottam. Gyönyörű! Aluminium unibody ház! Félelmetes, hogy csak ekkora az egész gép! Nincsenek illesztések, minden együtt van. Annyira gyönyörködtem benne, meg a csomagolásban és a flott elhelyezésében, hogy édesapám szólt rám, hogy be is lehet ám kapcsolni! :)

Így is tettem. Hát, magávalragadó volt ahogy megnyomtam a gombot, világos képernyő, dooooooong, alma, és már fel is állt a rendszer, MŰKÖDIK! Nem telt bele 10 másodpercbe! Hát, ez tényleg egy álom!!! Régi gépecském mire felállt, addig lefőzhettem egy kávét meg egy piritóst is csinálhattam.

Jött a szóbeli érettségi, így eltettem az új jövevényt, hogy ne Ő kösse le a figyelmemet. Aztán vége lett és előhúztam és elkezdtem ismerkedni vele! Annyira más világ és annyira magával ragadó volt, hogy amikor motoron mentem, mindent másnak éreztem. Mindent másképp akartam csinálni, egyszerűbben! Úgy akartam motorozni, mint ahogy a Mac OSX fut! Egyszerűen, gond nélkül. Aztán amikor leszálltam a paripáról, megkérdeztem magamtól, hogy normális vagy? Mit csinálsz? Körülbelül olyan érzés volt, mintha repültem volna, a földön.

Azonban jött az első érdekességem. 24 órán belül sikerült lefagyasztanom a vadi új Macemet. Kicsit fura érzés volt, hiszen eddig az olvastam, hogy ilyen nem fordulhat elő, hiszen ez Mac, nem holmi Wines valami. De túltettem magam, és azóta is rengeteg örömet nyújt nekem! Persze, megtanultam, hogy nem fenékig tejfel az élet Mac-kel. Hiszen ez is csak egy technika, ezzel is vannak gondok Noha nem ugyan az, mint egy PC-vel, de vannak. Váltottam, így elkezdtem olvasni a beszmac-et. Regisztráltam és rengeteg kérdésemre, problémámra megtaláltam a választ.

Azóta is vidáman használom, és becsben tartom ezt a kincset, amivel a videó vágás is álom. Igaz, csak iMovie-val dolgoztam, de egy Movie Makerrel Pc-n sohasem tudtam dolgozni.

Idegesít a mac strandlabdázása. Főként akkor, mikor Máv menetrendet néznék és beállítanám a kedvezmény mértékét, mert az árat is tudni szeretném, hogy mennyibe kerül az, hogy én utazom. Ekkor strandlabda(=wines homokórával) és összeomlik a safari. Érdekes. Persze olvastam megoldásokat, hogy csináljak jog javítást meg ürítsem a chace-t. De én nem akarok ilyenekkel foglalkozni. Főleg nem akkor, amikor a gépem alig pár hónapos. Ha egy két éves lesz, akkor oké, de pár hónap után már ilyenekkel kell foglalkozni? Az azért túlzás. Persze vannak egyszerűbb megoldások, pl használj más böngészőt :) van aki firefoxra esküszik, van aki operára. Én Safarit használok, de ha menetrendet nézek, akkor bekapcsolom a wines ismerőst, a firefoxot :)

Vannak olyan programok, amik nem akarnak működni. Win alatt is voltak, nem baj. Viszont osx nem kér mindenhez mindenféle hülye engedélyt, meg jóváhagyást. Ha te azt mondod, hogy törölni akarsz valamit, akkor nem kérdezni meg hatszor, hogy biztosan törölni akarja?, ha törli, akkor már nem fogja tudni használni ezeket a fájlokat, biztos benne? stb, stb, stb. Egyszerűen megfogom, és a kukába húzom! Ennyi

Vannak olyan software-ek, amikkel csak a bajom van. Hogy segítsek, ez az Office for Mac programcsalád. Igen, Microsoft. Ezek a programok amellett, hogy telepítést!!! igényelnek, bugolnak is rendesen és megkeserítik az ember életét. Így váltottam Adiumra is, amitől eleinte óckodzam, mert más volt a felülete, mint a megszokott IM klienseknek. De ebbe is beleszerelmesedtem, mint az OSX felületébe!

 

Szó mi szó, nekem a Mac nyert, noha gondok mindig is lesznek.

És ha úgy adódik, hogy win elé kell üljek, akkor türelmes vagy. Nem idegesítem magam, tudom, hogy ez éppen lassú, és vacak... :) egyenlőre marad az alma. De ez sem biztos...

wereatthemiddleofthesummerandifeelsoexhausted
ontheotherhandisuccesfullypassedtheenglishandgeographymaturityexamofcourse
ivefalleninloveanditmakesmehappy
thatsallwhatiwantedtosharewithyou

kevesebb mint egy hónapom van az előrehozott érettségiig valamint az osztáyzó vizsgáig.tudom, hogy tanulni kellene, de nem megy. minden eltereli a figyelmemet róla, mindig mondom magamnak, hogy még ez, még az aztán majd elkezdek tanulni, de a baj ott van, hogy nem kezdek el tanulni.
ma, alig egy órája jött egy telefon, melynek témája egy engedélykérés volt. elérhetőségeim megadása egy vizsgafilmes egyénnek. remek. megint lehet elgondolni, milyen jó is lenne ha összejönne...édesapámra nem is lehet ráismerni ilyenkor. nagyon megváltozik és lökdösi az embert, hogy igen, csináljad! de azt még nem tudom, hogy ez most mit is jelent pontosan. tanulni kellene az érettségire... Három héttel ezelőtt csöppentem bele a csütcsop-ba. Ez a sulis drámacsoport, ami csütörtökönként tevékenykedik. Eleinte nem tudtam magamban hova tenni ezt az egész dráma dolgot. Mondtam magamban, hogy előadásig maradok, aztán meglátjuk. De igazság szerint nagyon megtetszett a csoport és az a hozzáállás amit Bernecebarátin tapasztaltam, ahol a darabot összeraktuk elejétől a végéig, amit 15-én fogunk előadni. Elég pesszimista voltammagammal szemben, hogy ez nekem nem fog menni, de vmit csak sikerült összehozni a többiek segítségével, ami nagyon jólesett nekem. A dolgok másikfele pedig az az oldala az embereknek, amit most megismertem. Meglepő volt nekem az a hozzáállás és nyiltság(noha közel se volt a teljes nyíltsághoz), amit tapasztaltam. Imádom!!! régóta nem írtam és többb mint valószínű, hogy nem is fogok gyakran írni...bár ezt már hangoztattam párszor...tehát a tények. nem csinálok semmit, mégis mindig rohanok valamerre, valamit csinálni. nem jó ez így. jelentkeztem érettségire angolból és föciből...ezekre kellene tanulnom, de nem sok kedvem van a tanuláshoz, mint mindig...ez van. másrészről egyedül vagyok. de attól tartok, hogy ez így is fog maradni most egy ideig, mert nem is lenne sok időm arra, hogy valaki mellett ott legyek, ill ő legyen mellettem. pedig lenne egy pár alternatívám. pedig milyen jó is lenne! (nagyon nagy sóhajtás)

Lenni, vagy nem lenni. To be, or not to be.Jeszty, ili nyet.

Micsoda mondatok a történelemből. Elképesztő, hogy egy-egy gondolat  milyen sokáig fennmarad és mennyi ember ismételte őket napról napra. Mindezek ellenére, hogy ennyi bölcs, igen, mondhatni bölcs, gondolat látott napvilágot egy biztos. Nem akarunk tanulni mások hibáiból. Vagy csak azt mondjuk, hogy mi vagyunk Foruna gyermekei, így velünk ilyen nem fordulhat elő, mint azzal a balekkal. Az irodalomnak is mi lenne a célja? Szerintem az, hogy egy problémát felvet, ami újabb problémákat szül, mígnem valaki talál valami épkézláb megoldást ezekre. Noha ott van a megoldás, de senki sem törődik ezekkel. Hogy miért? Ezt neked kell tudnod.
A tegnap mély benyomást gyakorolt rám. Fejembe vettem, hogy én is csinálok egy kisfilmet. A címe az lenne, hogy I'm just a wannabe. Mert ez így van. Nem tagadom.
Ha szeretsz valakit, akkor az azt jelenti, hogy fickándozik a szíved. Ez is olvastam. És volna benne valami igazság. Mert tényleg így lehetne leírni ezt a dolgot. Nem tudom hány ember tudja, hogy mi is ez valójában? Vagy legalábbis mi lehet ez. De ha valaki már tudja, akkor nem nagyon vetne véget a dolgoknak. Mindenki szeresse magát! Saját magadban nem csalódhatsz akkorát és egy egész élet nem elég ahhoz, hogy kiismerd a személyiségét! Ráadásul nem is kell messzire menni. A távolság se jelent gondot.
De mindez csak egy csúnya erőlködés. Tele ötletekkel, mégse képes az "alkotásra"
Mert én csak egy wannabe vagyok...