Főiskola, egyetem: bölcs tanárok...

12-01-19 2012. jan. 19. 15:28, mesh, még nincsenek kommentek

Kategóriák: Velem történt
Címkék: egyetem , felsőoktatás , munka , suli

2010 tavaszán érettségiztem, ekkor már eldöntöttem, hogy mi lesz az a két szakirány, amire leszűkítettem a jelentkezésemet. Élelmiszer mérnök illetve közlekedés mérnök. 2010 őszében elkezdtem az élelmiszermérnök képzést, egy évet teljesítettem. 2011 tavaszán jelentkeztem ismét a közlekedés mérnöki szakra, ahova felettek, így ősszel elkezdtem a második szakot. Sok megfontolás után, ezt a második lehetőséget otthagytam, különféle rendszerbeli bonyolultságok, pénzek, kreditgyűjtés, -vesztés, stb stb. Így marad az élelmiszer mérnök képzés, melyet teljes gőzzel csupán 2012 őszén tudom folytatni tantervi megfontolásokból, bár ki tudja, hogy mit hoz az új felsőoktatási rendszer. Btw, lehet tényleg jobban jártam volna, ha nem felsőoktatásban gondolkodtam volna, hanem szakmunka felé kacsintgattam volna (lsd.: diplomás munkanélküliek garmadája).

Gólyatábor: regisztráció

Bizakodó vagyok, mert szeretem ezt a sulit, bár mostanra (persze utólag mindig könnyebb okosnak lenni) bánom egy picit, hogy elkezdtem a második szakot is, így az első most pihenőn kell legyek. Ebből kifolyólag jelenleg dolgozok, lófi futi, gondok, problémák világa. Viszont a jó szak választással, olyannal ami érdekel, az ember a saját maga helyzetét javítja, mert most már tudom, hogy olyat tanulni, ami érdekel, és olyat amit nem...1es és 5ös a különbség! Meg sok sok pénz...
Külföldi lehetőségek lennének, Erasmus pályázatokkal lehet eltölteni félévet, évet külföldi egyetemeken, akár tárgy elszámolással is, így nem maradsz le a tantervtől. Külföldön dolgozni? Egyre inkább látom benne azt, hogy nem lehetőség lesz, hanem szükségesség. Nem szabadna ezen rágódni, de néha már felelősségteljesen kell nézni a dolgokat, és előre is tekinteni, a "kárpedíjem"-nek vége...
És végül, de nem utolsó sorban, a szülői nyomás. Ilyen itthon nincsen. Vagy mégis, de ez nem az ő nyomásuk, inkább a saját magam nyomása. Megfelelni vágyás arra, hogy minimum ugyan olyan szintet tudjak biztosítani magamnak és majdani családomnak, mint amilyenben felnőttem, és jelenleg is élek. Én úgy fogalmaznék, hogy saját magamnak akarok bizonyítani erősen, hogy igenis, tudok ilyen egzisztenciát biztosítani magamnak, a saját erőmből!