Mesh

Kérlek segíts! Gyűjtök az első Ferrárimra. Ha jó a szived, akkor kérlek segíts valamilyen kis összeggel. A jótékony felajánlásokat erre a számlaszámra várom: 11773157-00088495 Köszönöm a segítséged. Majd elviszlek téged is egy körre!

Budapest bejegyzései

 

Vajon hány ember halhatott meg a Magyar metrókon ebben a 30 évben, mióta futkosnak ezek az orosz kocsik? Hány ember lehet vajon, akiknek az utolsó útja még mindog nem ért véget? Nap mint nap fel-alá utaznak ezeken az öreg kocsikon. Még mindig markolják a kapaszkodókat. Ki akarnának szállni a kocsikból, de nem tudnak. A kapaszkodót is néha elengedik, hogy lengjenek együtt társaikkal. De vissza-vissza fogják, mert az ajtó nyitását várják. Mind hiába, mert az utolsó útjuk, még mindig tart, s soha nem fogják elérni céljukat, amerre indultak. Rájuk már csak a kapaszkodók fura, ellentétes és megmagyarázhatatlan ringása emlékeztet. Vajon Ők unják már a folytonos, végeláthatatlan utazást a sötétben?

A közelmúltban voltam a belvárosban (mien meglepő), találka vége, telefon, hogy kit lehet elérni, ki ér rá, hogy összefussunk a városban. Nekem ugye nem sok kedvem volt a nyugatitól haza battyogni. A telefon vége az lett, hogy kiderítettem; bátyám és Jozo kint vannak Arc-on fixivel(fixed gear cycle), szal kiföldalattiztam. Nos ez mind szép és jó is volt, csak a probléma ott jelentkezett, hogy az időjárás megváltozott, ennek köszönhetően egy véknya pulcsi nem volt elég a testhőmérsékletem fenntartására, szal elkezdtem fázni (nagyon). No se baj, kiértem ARC-ra, megláttam a két fixi betyárt. Újfent jelentkezett egy probléma. Nincs nálunk egy magyar betyár se, össz vissz rendelkeztünk 3an kb 200HUF-fal. Jött az ötlet, hogy hohó! ebből a pénzbő veszünk zsömjét meg palízert és jól laktunk! Nah persze hogy én sétálhattam abban a gatyarohasztó melegnek egyáltalán nem mondható hidegben egészen a Hősök teréig. Jó, tudom nem egy nagy távolság, de akkor is igencsak jó volt a hőmérséklet, ráadásul még vagy egy 10percig sétálgattam föl alá a hősökön, mire megjött az a két idióta. Végülis jól elvoltam, mert közben nézegetem az embereket. Volt ott két fetlendes béemikszes forma. Eléggé idegesnek tűntek mind a ketten, mert nem nagyon akart sikerülni nekik az éppen gyakorolt trükkök garmadája. Nézegettem a túristákat is, hogy ki milyen szemszögből csinálja az otthoni albumba a tyúriszt képeket. Nah, aztán jöttek is a kelet-ázsiai népek is. Persze, hogy nem hiányozhatott a kezükből a digitális fényképező, kamera, stb. Volt egy nagyon vicces figura a keletiek között, aki egy videó rögzítésére alkalmas eszközzel sétált be a tér közepére, majd megfordította a kis lcd kijelzőt, majd elkezdte magát videózni, mögötte háttérnek a Mi Hőseinkkel! Nevettem is magamban, mert elég vicces figura volt, és a fülemben éppen a My Hero c. szám duruzsolt. Aztán elmentek a keletiek a busszal és megint "üres" lett a Hősök tere. Majd végre megérkezett a kaja. Felültünk Árpád vezér lova alá és elmajszoltuk a zsömiket és a hozzá párosított felvágottat. Miután jóllaktunk, sikeresen nyugtáztuk, hogy este fél nyolc van. Hogy elrepült ez a nap is. Minekután igencsak fáradtak voltunk, otthagytuk vezéreinket pózolni a többi túristának és elindultunk haza. Hárman voltunk, három irányba indultunk el haza. Jozó ment a Dózsa György úton, bratyó indult a hungária felé, jómagam pedig kisföldalattival indultam útnak. Kissé meglepő volt, hogy bringával elöbb hazaért bratyó mint én. Hát igen. Ebből is látszik, hogy milyen is a közlekedés a mi fővárosunkban.