Mesh

Kérlek segíts! Gyűjtök az első Ferrárimra. Ha jó a szived, akkor kérlek segíts valamilyen kis összeggel. A jótékony felajánlásokat erre a számlaszámra várom: 11773157-00088495 Köszönöm a segítséged. Majd elviszlek téged is egy körre!

Miért van ez? bejegyzései

Már 14 évesen, amikor az ember a leginkább kamaszodik és vágyik a "menő" cuccok iránt, akkor mondtam, hogy egyszer akarok egy almás gépet! Nem most, majd, egyszer, de AKAROM! Most ősszel kezdem meg egyetemi tanulmányaimat. Eddig csak nézegettem csorgó nyállal ezeket a masinákat, most már nekem is van egy. Hosszú, hosszú álmodozásom beteljesült. De vannak rossz álmok is.

Úgy alakult, hogy egy HP Compaq nx5000 256MB 40GB HDD Pentium 4-es laptoppal éltem boldog gimis éveimet. Nagyon örültem neki, hiszen van saját laptopom, amit ÉN használok és csak is az enyém. Persze ezt nem nekem vették, azonban időközben úgy alakult, hogy megkaptam. Tehát ez a kis gép nagyon nagyon jó volt. Sok bajom nem volt vele, csak annyi, hogy Win XP futott rajta. Mindig nézegettem vaterán, e-bayen a Mac-eket. Aztán jöttek a gondok a kis gépemmel, az aksi töltő nélkül 20 percet bírt. Ez nem volt túl jó teljesítmény, lévén, hogy laptopról beszélünk. Réges régen még a Need for speed underground is futott rajta, már az sem ment. Öregedett a drága. Eljutottunk odáig, hogy érettségire való tanulás során egy egyszerű művelet, azaz megnyitni a böngészőt egy komoly negyed órás feladat volt számára, búgott ezerrel. Csak a bibi ott volt, hogy ennyi idő alatt az aksi is lemerült. Így nem tudtam már noteszgépként használni... Szóval eljött az idő, hogy drága szülőkben felizzítsam az új gép lehetőségét, vagy a számítógép asztalba épített asztali gép renoválását. Jó, oké kezdetnek mind a két gép szétszedve, portalanítva, újrahúzott xp...minden baba egészen egy hónapig, aztán ismét haldoklik a gép, amikor már újra eljutottam oda, hogy minden olyan progi, ami kell, az rajta legyen.

No, akkor indult a hadjárat, hogy ha összejött a szimjá, akkor teszkóban, korában vagy ami jobb médiában járva elkalandoztam a gépeknél, laptopoknál, hogy hmm, ez milyen jó, az milyen jó. Persze eszem ágában sem volt almát nézni, nekem az egyszerű Fujitsu-Siemens és BenQ névre hallgató társai mozgatták a fantáziámat, mert nekem, kis pöcsös hülyegyereknek minek egy csúcs gép? De kérni nem kértem soha!

Aztán eljött a nagy nap. Végre kitettem a lábamat a gimiből, aztán drága jó szüleimtől kaptam egy papírt. Nem tudtam, hogy ez most mi. Kihajtom a papírt és egy számla. Fura grimasszal nézek rájuk, hogy ez mit akar jelenteni? Aztán elkezdem olvasni és a fejlécben Star King felirat. Ez fura volt. Megfordul a fejemben, hogy az iPhone-hoz kiegészítőket ugyebár ehet itt venni, de nekem nem kell semmi a telóhoz, mert jól elvagyok vele kopaszon. És tovább olvasom a számlázott tételeket és MBP 13" 2.4GHz 4GB 250GB HDD.  Azt hiszem, abban a pillanatban esett le az állam, de nagyon. Köpni, nyelni nem tudtam és utána meg ömlött a könny a szememől, mint egy óvodásnak, akinek a kezéből kitépték a matchboxot...

Persze, még előttem állt az érettségi. Ezért jó is volt, hogy a magyar bill kiosztásra várni kell. Pontos időt nem tudtak mondani, de kb. 2-3 hetet ígértek. Hát én teljesen besóztam és a HP-met beizzítottam és nézegettem az oldalakat, hogy mit is tud majd ez a kis gép, hogy néz ki egyáltalán? Elvarázsolt a trackpad és lehetőségei (mint ez később kiderült, már elképzelhetetlennek tartom, hogy nélküle használjak számítógépeket!), a 10 órás akku (ami valójában csak 5-6 óra, mert wifi bekapcsolásával rohamosan csökken) és az os x-ről olvasottak. Bookline-on találtam egy könyvet, Baráth-Sziklai: MacTértem. Gondoltam ez a könyv nagy segítség lesz az átállásban, hiszen olyan embereknek írták, mint én.Már tűkön ültem, hogy mikor jön meg ez a csoda. Amikor vittem haza a könyvet már úgy éreztem, hogy egy új világban járok. Hazaértem és megmutattam édesapámnak, hogy milyen könyvet kaufoltam, hogy ez jó kis segítség lesz nekem, mire megjön a masina, addigra már úgy ahogy képben leszek!

Könyv ott hevert a kotlán, én meg a konyhában csináltam magamnak egy szörpöt. Aztán orvul a hátam mögé osontak és amikor megfordultam, akkor láttam egy nagy fekete zacskót fehér harapott alma logóval a közepén. Hát akkor majd kiugrottam a bőrömből!!!

Ahogy már az iPhone esetében megismertem, most sem csalódtam abban, hogy Jobs-szék adnak a kinézetre. Már az egy élmény volt, hogy a dobozból kibontottam a gépet! Varázslat! Már az a pillanat magával ragadó. Lehet, hogy nem ez a lényeg, hogy milyen csomagban kapod meg a termékedet, de ezt is meg kell fizetni. Féltem belenyúlni, mert minden a helyén volt! Sehol nem láttam kartonpapír tömítéseket, hungarocel párnákat meg egyebeket, amit egy műszaki cikk dobozában megszokhattam.

Innentől indult az álom. Leraktam az asztalra és kinyitottam. Gyönyörű! Aluminium unibody ház! Félelmetes, hogy csak ekkora az egész gép! Nincsenek illesztések, minden együtt van. Annyira gyönyörködtem benne, meg a csomagolásban és a flott elhelyezésében, hogy édesapám szólt rám, hogy be is lehet ám kapcsolni! :)

Így is tettem. Hát, magávalragadó volt ahogy megnyomtam a gombot, világos képernyő, dooooooong, alma, és már fel is állt a rendszer, MŰKÖDIK! Nem telt bele 10 másodpercbe! Hát, ez tényleg egy álom!!! Régi gépecském mire felállt, addig lefőzhettem egy kávét meg egy piritóst is csinálhattam.

Jött a szóbeli érettségi, így eltettem az új jövevényt, hogy ne Ő kösse le a figyelmemet. Aztán vége lett és előhúztam és elkezdtem ismerkedni vele! Annyira más világ és annyira magával ragadó volt, hogy amikor motoron mentem, mindent másnak éreztem. Mindent másképp akartam csinálni, egyszerűbben! Úgy akartam motorozni, mint ahogy a Mac OSX fut! Egyszerűen, gond nélkül. Aztán amikor leszálltam a paripáról, megkérdeztem magamtól, hogy normális vagy? Mit csinálsz? Körülbelül olyan érzés volt, mintha repültem volna, a földön.

Azonban jött az első érdekességem. 24 órán belül sikerült lefagyasztanom a vadi új Macemet. Kicsit fura érzés volt, hiszen eddig az olvastam, hogy ilyen nem fordulhat elő, hiszen ez Mac, nem holmi Wines valami. De túltettem magam, és azóta is rengeteg örömet nyújt nekem! Persze, megtanultam, hogy nem fenékig tejfel az élet Mac-kel. Hiszen ez is csak egy technika, ezzel is vannak gondok Noha nem ugyan az, mint egy PC-vel, de vannak. Váltottam, így elkezdtem olvasni a beszmac-et. Regisztráltam és rengeteg kérdésemre, problémámra megtaláltam a választ.

Azóta is vidáman használom, és becsben tartom ezt a kincset, amivel a videó vágás is álom. Igaz, csak iMovie-val dolgoztam, de egy Movie Makerrel Pc-n sohasem tudtam dolgozni.

Idegesít a mac strandlabdázása. Főként akkor, mikor Máv menetrendet néznék és beállítanám a kedvezmény mértékét, mert az árat is tudni szeretném, hogy mennyibe kerül az, hogy én utazom. Ekkor strandlabda(=wines homokórával) és összeomlik a safari. Érdekes. Persze olvastam megoldásokat, hogy csináljak jog javítást meg ürítsem a chace-t. De én nem akarok ilyenekkel foglalkozni. Főleg nem akkor, amikor a gépem alig pár hónapos. Ha egy két éves lesz, akkor oké, de pár hónap után már ilyenekkel kell foglalkozni? Az azért túlzás. Persze vannak egyszerűbb megoldások, pl használj más böngészőt :) van aki firefoxra esküszik, van aki operára. Én Safarit használok, de ha menetrendet nézek, akkor bekapcsolom a wines ismerőst, a firefoxot :)

Vannak olyan programok, amik nem akarnak működni. Win alatt is voltak, nem baj. Viszont osx nem kér mindenhez mindenféle hülye engedélyt, meg jóváhagyást. Ha te azt mondod, hogy törölni akarsz valamit, akkor nem kérdezni meg hatszor, hogy biztosan törölni akarja?, ha törli, akkor már nem fogja tudni használni ezeket a fájlokat, biztos benne? stb, stb, stb. Egyszerűen megfogom, és a kukába húzom! Ennyi

Vannak olyan software-ek, amikkel csak a bajom van. Hogy segítsek, ez az Office for Mac programcsalád. Igen, Microsoft. Ezek a programok amellett, hogy telepítést!!! igényelnek, bugolnak is rendesen és megkeserítik az ember életét. Így váltottam Adiumra is, amitől eleinte óckodzam, mert más volt a felülete, mint a megszokott IM klienseknek. De ebbe is beleszerelmesedtem, mint az OSX felületébe!

 

Szó mi szó, nekem a Mac nyert, noha gondok mindig is lesznek.

És ha úgy adódik, hogy win elé kell üljek, akkor türelmes vagy. Nem idegesítem magam, tudom, hogy ez éppen lassú, és vacak... :) egyenlőre marad az alma. De ez sem biztos...

Rossz párválasztás? Feszültség. Ebből sok minden kisülhet. Mindamellett ha a családban ez nem egyedüli. Ennek köszönhetően feszültségekkel teli a légkör. Nekem nem ez nem tetszik. Próbálják fedni a valóságot. mint az állatok úgy nyúlnak az étel után. Majd betermelik. Utána mással kell leplezni. Jön a kényszerbeszéd. Vagy valami hasonló. Én némán ülök, inkább csak figyelek. Ismereteimet próbálom ráilleszteni egy egy emberre. Ez sikerült is. Így csalódnom kellett.
    Ennek eredményeképpen csak ültem kukán és néztem magam elé... Tisztán kimutatni valamit? Szerinted?Lehetséges ez? Én azt hiszem, hogy nem mindig. Illetve nem mindenkinek. Szerénységem súlyosan csalódott saját magában. Nem csak magamat csapva be, de másokat is.
Hogy miről is beszélek most? Arról, hogy elkezdtem aggódni olyasmi miatt, amiért sokkalta korábban kellett volna aggódnom. Legalábbis sokkal korábban kellett volna vele foglalkoznom. De nem tettem meg, mert azt hittem, ha nem mutatom ki, akkor nem is fog fájni. De most sikeresen a saját "csapdámba" estem. Nagyon úgy érzerm. Ez most egy teljes egyveleg, magam se tudom, hogy mi a helyzet ezzel és azzal. Csupán remények. De most így utólag, mint mindig mindent utólag könnyű magyarázni, felesleges volt a reményeknek hangot adni, inkább ki kellett volna mutatni, hogy mit is akarok. De ezt nem tettem. Lehet, ha másképp cselekedtem volna, akkor korábban és jobban fájt volna. Így most később és remélem kevésbé fáj a dolog.
A helyzet a következő; teljes bizalom. És a kétes dolgokba nem kérdeztem bele. Pedig szemmel látható volt és hallottam is felőle. De nem, én bíztam a dologban. És most az a valaki meg ott röhöghet a markába, hogy az a szerencsétlen galamblelkű. Mert igen. Én nem akarok senkinek semmi rosszat. Viszont ennek köszönhetően én iszom meg mindig a levét. Ami persze egy kiosztott szerep is lehet. Ami megint idegesít, hogy vajon miért is foglalkozom megint ezzel? Nem úgy volt, hogy lezártam magamban? Mert már lenyeltem a dolgait. Vagy nem? Ez eléggé szar most. Mert már mindenki röhög és egyes egyedül én nem. Persze megérdemlem. Miért nem mutattam ki az, amit gondolok és amit érzek? Mert igen is, akkor éreztem. Amikor megtörtént túlléptem rajta, mondván; It' no use crying over the split milk. És most jön az, hogy becsapva érzem magam? Hogy ő lenne a szemét? Nem is tudom, hogy ilyenkor mi a helyzet.
Azt hiszem, most itt véget vetek a képzavarnak és bármi is lesz a közeljövőben, nem fog érdekelni. Persze könnyű ezt mondani, remélem sikerül is ennek eleget tennem majd. Nagyon remélem.

Miért akarok más tollával ékeskedni? Nekem is van egy-két jól sikerült művem. Legalábbis nekem tetszik. "...M. -vel is meg vagyunk, csak tudod ő olyan fajta srác, akit nagyon nehez rabírni, h necsak oan dolgokrol beszeljünk amik full hétköznapiak hanem a legmélyen lakozo dolgokrol is!!! naon szeretném öt igazan megismerni, h mit érez, mit gondol!!! [...] de mindig azt mondja, h egyszerüen minden nap meglepem mer v vmi naon furi témába kezdek, v ah viselkedek, és tom h ezt imádja bennem!!! uh nem is tartom gondnak, h most kicsit nyuznom kell, de akk is ki fog nyilni nekem!! a az baj h az elözö baratnöi csak komolytalan ballépesek voltak!! és igazan csak az volt, h együtt volt vkivel akinek fogta a kezet, de én nem ien vok, és azt mondta,h pont ezért szeret.. csak [...] ez több dologgal jar, és én nem elégszem meg annyival h igen köszi jol vok, és te?? és ien full hétköznapi témakkal leráz!!!..."

"Ma voltunk pipázni barátokkal. És egyszercsak ott volt mindenki. Mármint teljesen függetlenül tolünk beállítottak [...] egy csomó mindenki akiket szeretek, és talán ok is engem. A legkülönbözobb helyekrol ismeroseim...Ismered az érzést, nem? [...] amikor te vagy az összeköto kapocs köztük. Egy párszor már megtötént velem, koncerteken ilyesmi. Csupa ismeros mindenhol, azt se tudom, kihez szóljak. Ez az az érzés ami leginkább feldob, amikor egy hatalmas társaság része vagyok. Jobban feldob mint bármi.Jobb mint a fu. Mert igazi boldogság. [...] Mint egy halotti tor, vagy egy temetés. Csupa olyan ember akik eljöttek a temetésemre, miattam találkoznak, mert lehet hogy különben soha nem is találkoznának.Szóval mint egy halotti tor. Érted? Biztos ilyen lenne ha meghalnék. És akkor egyszercsak kopp. Mert kiestem a körbol. Mert már semmi közöm hozzájuk. Jól elvannak egymással nélkülem. Mert már olyankor nem érdekes a halott, csak a party van. És a világ legboldogabb érzését a világ legrosszabb érzése követi. Amikor magányos vagyok a tömegben. Olyankor sírni tudnék. Olyankor meg akarok halni. Vagyis nem, a halottak amúgysem halhatnak meg, sot olyankor nem akarok meghalni. Halálfélelem. Magányfélelem. Solitude. Tömegben magányosnak lenni a legrosszabb [...] Tudod mi a legrémesebb benne? A hireteln váltás. Az egyik pillanatban emberfeletti boldogság, a másikban halálfélelem. Amikor rádöbbenek, hogy itt van/volt mindenki mégis egyedül maradtam. Amúgy szerintem ez volt Janis Joplin baja is. ("On stage I make love to 25,000 different of people, then I go home alone") És akkor mintha kívulrol néznéd az egészet, ilyen kétségbeesetten keresed az arcokat akikhez szólhatsz, de senkit nem érdekel. Ez volt akkor is, amikor egy koncerten összehoztam a srácot aki tetszett egy barátnommel, aki ott volt egyedül, magányosan a tömegben. És akkor így átadta nekem a magányát, és mászkáltam összevissza, mindenütt csak társaságok meg párok, és undorító kis parazitának éreztem magam, akinek semmi keresnivalója ezek között az emberek között, és akkor hazamentem egyedül. [...]
Mindegy, szerintem csak akkor érted ha te is ismered ezt a két érzést. Amúgy ilyenkor hazafelé úton jókat lehet gondolkodni. Ihletet ad az embernek a magány. Ma is. Egy csomó mindent kitatláltam, rajzokat tervezgettem a fejemben, meg képeket, meg emlékeztem, meg cipot vettem magamnak gondolatban, meg végigpörgettem magamban 50féle képpen, hogy milyen lenne ha öngyilkos lennék vagy meghalnék. Mit csinálnának ok? Az igazi halotti toromon.Aztán hazamentem és már nincs kedvem rajzolni, írni, semmihez. Ültem a tükör elott. Mégcsak nem is gondolkodtam. Kiestem önmagamból. Ismered az érzést?"

Ezt a levelet egy barátom írta. A személyes dolgokat kiszedtem belőle, és sok helyütt rövidítettem. Remélem a lényeget ki tudtátok hámozni; ha túl nagy a társaság, akkor mindenki felszinessé válik, mélyebb témákba nem tudnak belemerülni, mivel nem ismerik egymás "előéletét". És előfordulhat, hogy te magányos leszel, mert a többiek elbeszélgetnek egymással a felszínes témákról, hogy nézd, milyen szép cipőt vettem, stb. Senkivel se tudsz rendesen elbeszélgetni, - habár ha kettesben vagytok, akkor tök jól eltudtok dumálni - mert valószínüleg nem akarnak kitárulkozni az "ismeretlen ismerősök" elött.

 

Úgyhogy a hónap jelmondata: Csak egy kapocs vagyok, a többiek nem ismerik egymást, mindenki közönségessé válik! Rossz lesz minden! Ismét magányos leszek!

Évzárón sikeresen kaptam egy könyvet (könyvjutalom) az elért iskolai sportsikereimért. A könyv amit kaptam; Incze Zsuzsa: Csellengők.
Tegnap elkezdtem olvasni, és meg kell hogy mondjam, igen érdekes. A Magyar Televízióban volt műsor ez a Csellengők, és most a műsorvezetője leírta könyvben. Érdekes történetek. Az első amit elolvastam egy 13éves lányról szól, aki elszökött otthonról, édesapja iszik, veri őt és nevelőanyját.Elmegy Szolnokra és ott él az utcán, lépcsőházakban alszik, majd egy Rafael nevű fogytékos cigány elviszi őt, és fogságbakerül. Majd eladják prostituáltnak 13 évesen, de 18nak kell kiadnia magát, hogy elkerülje a nagyobb kalamajkákat. Megszökik a "panzió szolgálatból", hazamegy szülővárosába, majd találkozik az utcán volt magyartanárával, aki segít neki. Haza nem akar menni, úgyhogy egy nevelőotthonba jelentkezik. Itt nagyon magányos, nincsenek barátai, majd amikor egy lánnyal összeismerkedik, a lány barátja Szolnokon él és megkéri, hogy kisérje el, mert ő már ismeri a környéket. El is kíséri, és Szolnokon találkozik régi barátaival, akik elinvitálják egy diszkóba.Felülnek a vonatra és elmennek Abádszalókra, ahol már eléggé piásak, és kiülnek a Tiszapartra. A lány elmesélése szerint itt képszakadás, és megint ugyanott találta magát, Rafael putriában, és megint eladták. Innen is sikerül megszöknie...Szóval elég zűrös élete volt 13-14évesen. De mára már boldog 3 gyermekes családanya.
Szóval, ilyen a mai világ, és innen lehet példátvenni, hogy bárhonnan fel lehet állni, és boldogan is lehet élni! Néhány hónapja egy ismerősöm mutatott egy angol nyelvű filmet. Four Eyed Monsters a film címe. Sokáig nem vettem rá magam, hogy végignézzem, mert nagyon lefáraszt, ha nincs semmilyen felira, és mindent az eddig megszerzett nyelvtudásommal kell lefordítani. De ma majdnem végignéztem. Ami a film keretét adja, és nem bírok túllépni rajta, az az a mondat, hogy Have you ever been had unprotected sex?
A srác életében 3 lánnyal volt szexuális kapcsolatban Susan elött. Majd elment egy dokihoz, ahol kiderült, hogy baj van. Gázos...de ez van. Erre a kérdésre a válasz. Yes, I've but I tested.
Két művészlélek, a srác a zenének és a video projekteinek, a lány pedig a rajznak él. Teljesen egy huzllámhosszra kerülnek, majd beüt a krakh. Hiába klappol minden első ránézésre, sose tuthatod, hogy mi jön közbe, sose lehetsz elég körültekintő.

Most van egy kis szabadidőm, úgyhogy most leírom a vizipipáról tudni ildomos dolgokat, egy aprócska kis történelemmel elegyítve!

Különleges fajtája a dohányzásnak a vizipipa. Sokfelől eredeztetik, azonban én inkább az indiaiak régi szokásának tartom, akik egy kókuszhéjból készítették a mai nevén elhíresült vizipipát. Nevezik nargilének (kókuszhéjnak), kotyogónak a hangja után, vagy sisa-nak. Az évszázadok alatt az egyszerű lopótökből, kókuszdió héjából, vagy szarvból készült pipák napjainkra üveg és porceláncsodákká kristályosodtak. Sir Thomas Roe így írta le a használatát 1615-ben:

 

"Meglehetősen fura és különös, ahogyan azt magukhoz veszik -(értendő a dohányra)-, bár talán íly módon nem égetik meg a szájukat, mint ahogy az velünk gyakorta megesik, hiszen fognak egy apró, szűk nyakú edényt (aminek kerek teteje nyitott és egy cső nyúlik ki öblös részéből), a cső aljáig feltöltik vízzel, majd a dohányt lazán az edény tetejére teszik, rá egy izzó széndarabot, és mintegy rőfnyi hosszúságú száron vagy nádszálon keresztül (amelyet a csőhöz illesztenek) a füstöt a szájukba szippantják. Úgy mondják, íly módon a füst sokkalta ízletesebb és hűvösebb, mint ahogyan az európaiak csinálják, hiszen a füst teljes egészében a víz felszínét éri, még mielőtt a száron áthaladna."

A mai vízipipa három fő részből áll: egy öblös vázára hasonlító edény
, egy fém test, melyen keresztül a füst megérkezik a vízbe, és a slag amin keresztül szívhatjuk a minden rossztól megszűrt aromás füstöt.

 

 

A kalian és a nargilé egyetlen szívócsővel rendelkezik, míg a kotyogó többel, így azt egyszerre többen, akár társaságban is használhatják. A benne lévő vizet illatosítják, vagy alkohollal dúsítják, így tud közös baráti, hűvös füstélvezetet biztosítani, ez a nehezen szállítható készség.

A vízipipa főleg az iszlám országokban vált népszerűvé, vallási okból, hiszen ott kerülendő a dohány és a száj közvetlen kapcsolata. Formájuk és kialakításuk a legkülönfélébben díszített lehet, egy-egy példány a házigazda büszkesége, melyből szívesen kínálja vendégét egy kis közös hidegfüstös eszmecserére.

Az arab világ
egyik legrégebbi tradiciója a férfiak körében a vízipipázás. Ez a kikapcsolódást, relaxációt jelenti számukra, de alkalmanként tartalmasabbá teszik különféle társasjátékokkal is. Szinte minden keleti kávézóban van lehetőség vízipipázásra. Használata nem egyszerűen dohányzás, inkább szertartás, a dohányás művészete.
A nargile (vízipipa) használatakor a különleges gyümölcs ízesítésű dohány a pipa tetején levő tölcsérben van elhelyezve. A dohány tetején faszén izzik. A keletkező füst a tartájban levő vizen keresztül áramlik. A dohány aromája akár 1-1,5 óráig is élvezhető. A "szertartás" után jóleső, ellazult érzés uralkodik el az emberen.
A nargile a dohányzás legjobb alternatívája, mivel a vizen átáramló füst mentes lesz több káros anyagtól.A narglie dohány nem tartalmaz kátrányt és nikotintartalma is alacsony. A vízipipa okozta tüdőrák kivételesen ritka .

 

Az első vízipipákat kókuszdió héjából készítették Indiában. Természetesen azóta sokat változott és különösen népszerűvé vált a Közel-Keleten. Az arab világban szinte elképzelhetetlen nélküle az élet. A nargile fénykora a XVII. századi Törökországban volt, akkoriban szigorú szabályok alakultak ki használatával kapcsolatban.

Nem minden dohány alkalmas vízipipázásra, egyedül a kifejezetten erős, sötét színű iráni dohány. Ezt első lépésben többször átöblítik vízben, hogy veszítsen erejéből, majd datolyalével itatják át. Az ígényesebb dohányokat végül gyümölccsel ízesitik Az ínyencek ezt azzal fokozzák, hogy friss gyümölcsdarabokat tesznek a víztartályba, még ízletesebbé téve a füstöt.

A sheesha használatának saját etiquettje sok mindenre kitér, például kifejezett sértésként fogható fel, ha valaki a másik által szívott pipa izzó széndarabjáról gyújtja meg cigarettáját. Úgy gondolják, ez megzavarja az izzás ritmusát. Vagy a slagot nem illik átadni a másiknak, hanem le kell tenni az asztalra és megkell várni amíg a másik azt elveszi. És még rengeteg pontja van a sheesha etiquettjének.

A 19-20. században kifejezetten népszerűvé vállt az európai nők körében. Fontos eszközévé vált az ötórai teázásnak és egyéb intellektuális összejöveteleknek...
Napjainkban ugyan a cigarettázás népszerűsége és egyszerűsége csökkentette a sheesha használatát, de aki valóban tudja értékelni a vízipipázás adta örömöket, az sosem cserélné le.

Részei:

Dohánytartó tölcsér:
Készülhet agyagból, kisebb pipákon fémből. Ide kerül a dohány, majd a tetejére az izzó szén. A hőtartás végett sokszor borítás kerül a tölcsér köré, ami csak minimális szellőzést tesz lehetővé. Érdemes szűrot tenni a tölcsér aljába, ami megakadályozza az eltömődést.

A nargile teste:
Különböző fémötvözetekből készülhet, legtöbbször rézből. Formája nagyon eltérő lehet, de mindig igényesen díszített. Ezen keresztül vezetődik a füst a tartályhoz és innen indul a cső, ami a füstöt a szájhoz juttatja. Esetenként egy szelep is lehet rajta ami a túláradó füstöt kiereszti. Alsó vége jóval a víz szintje alatt végződik a tartályban. A tartályba került füst két kis csonkon keresztül távozik, amelyek közvetlenül a víztartály nyakánál vannak elhelyezve. Innen jut a már megszűrt füst a szívócsőbe.

Víztartály:
Készülhet üvegből, vagy fémötvözetekből, kb. kétharmad arányban van vízzel töltve.

Szívócső:
Általában porszívócsőhöz hasonló kivitelben készül különböző bojtokkal és a fogást kényelmesebbé tevő bársony borítással. A szipka fa és fém kombinációjából áll össze, de készülhet borostyánkőből is. Ezt leginkább akkoriban alkalmazták, amikor hittek benne, hogy így megakadályozzák a bacillusok terjedését.

Remélem most már sikerült valamennyire eloszlatnom a tévhiteket a vizipipával szemben! És ha megjött a kedved egy vizipipázáshoz, ne habozz, keress fel egy keleti teázót és gyerünk!

Esetleg vettél egy pipát, de nem tudod, ohgyan kell használni? Itt megnézheted hogyan kell jól elkészíteni:http://www.youtube.com/watch?v=6f-aZ3m3XkY

Mi magunk se vesszük észre, de sodródunk, változunk akárcsak a környezetünk. Ez egy visszafordíthatatlan folyamat.
Ha körülnézünk kishazánk fővárosában, mit látunk? Minden sarkon lehet látni egy McDonald's, BurgerKing, KFC vagy Subway gyorsétterem lánc kihelyezett éttermet. Bár a szülők már rongyosra járatták a szájukat, hogy fiam, lányom ne egyetek meki, meg börger kaját, mert nagyon egészségtelen, tele van zsírral meg szénhidrátokkal... Ezt a szöveget mindenki ismeri, de mégis még mindig megéri a tulajdonosoknak üzemeltetni ennyi éttermet. Hogy miért? Mert sodródunk az árral. Bent vagy a városban, éhes vagy, nem nagyon van időd, pénzed no meg kedved, hogy leülj egy csárdába és egyél egy jót...Mert ugye a "rendes" vendéglátóhelyeken ha nem készételt rendelsz, akkor a várakozási idő a finom falatokra 30-40perc is lehet. És mit csináljon az ember ezalatt az idő alatt? És itt a válasz a miért-re; gyorsan dobunk egy pár falatot várakozási idő maximum 2perc(de most aztán sokat mondtam), noha nem lakunk jól, de mégiscsak bennünk van a tudat, hogy ettünk és nem lehetünk éhesek. Ez az amiért ezek a gyorséttermek még mai is egyre inkább terjeszkednek.
A szerény belátásom, ha már gyorskajálda, akkor irány a szendóbár. Itt viszonylag "tiszta" kaját kapsz. Ezalatt azt értem, hogy elötted rakják össze a szendót, azt tesznek bele amit te kérsz, és ha akarod, akkor még meg is duplázhatod az egyik alkotóelemét! Amint leülsz és nekiesel azonnal elkezded élvezni a jó ropogós friss salátát, paradicsomot paprikát és a többi zöldséget. És meg kell jegyeznem, hogy jól is laksz a szendviccsel és nem csak azt hiszed!
Azonban ha van egy kis időd, akkor érdemes csak úgy néha belesni egy-egy mekibe, börgerbe vagy valamelyik nagyob gyorskajáldába, hogy milyen emberek a vendégek. Megdöbbentő, de a vendégek nagy része a tinik, akik nap mint nap tömik magukba a junkfood-ot. Suli után irány a meki, együnk az akcióból és Bonapetit! Egészségetekre!