Mesh

Kérlek segíts! Gyűjtök az első Ferrárimra. Ha jó a szived, akkor kérlek segíts valamilyen kis összeggel. A jótékony felajánlásokat erre a számlaszámra várom: 11773157-00088495 Köszönöm a segítséged. Majd elviszlek téged is egy körre!

Világkörül bejegyzései

Vegyülnek az érzelmek. Annyi minden történt velem az elmúlt hetek, hónapok alatt. Nagyon nem blogoltam, mert nem volt rá elég időm és indíttatásom, hogy a gondolataimat és érzelmeimet virtuális papírra vessem. De most azt hiszem itt az ideje. Mert most van időm.
Igen.Oly annyira van időm, hogy bármit tehetnék jelenleg. Nincs itthon senki. Mindenki távol van. Hogy körülírjam a dolgokat egy kicsit; a család egy 1000kmres körben van elszórva jelenleg. És mindenki egyedül. Csodálatos, nem?
De így legalább ki tudom magam pihenni. Legalább van mit kipihenni. Nem is nagyon volt szabad időm az elmúlt időben. Nem is tudom melyik a jobb. Mert vegyük csak példának okáért a Szeptember-December idő intervallumot. Akkor nagyon sok szabadidőm volt. Mindig csak ültem itthon és azon gondolkoztam, hogy hogyan üssem el unalmas délutánjaimat. Mert nem sokat tudtam akkoriban találkozni azzal, akivel igazán akartam. Így nem is szerveztem magamnak programokat, hogy amikor lehetőség lesz a találkára, szabad legyek. Ez így ment hosszasan. Nem sok sikerrel. Aztán ugye jött a December. Ez egy vízválasztó volt, mert majdnem minden napra volt valamiféle programom. Így mondhatom azt, hogy már lassan három hónapja nem unatkozom. És ez fárasztó is tud lenni. Lehet, hogy ezért punnyadunk be mindig Eszivel? Elképzelhető.
És akkor most a "rövid" bevezető után; igen, most boldog vagyok, mert az vagyok! Ezt nem magyarázom. A lényeg, hogy jól érzem magam. Ámbár, hogy ez a jó hangulat ne maradhasson sokáig, arról kezeskednek sokan. Csodálatos névnapom volt. Édesapám eltünt du egyóra magasságában és nem tuduk elérni. Mi van vele? Senki se tudta. Azóta csak feszültség van itthon. Legalábbis akkor biztosan, amikor a szülők itthon vannak. És én megintcsak rosszul érzem magam, mert nem jó ez a feszültség, ami itt van. Mindenki eltünik, köztük én is. Minden egyes nap. Hol ide, hol oda. Soha senki se tudja biztosan a másikról a családban, hogy hol is van. Mert mindenki mindig máshol van. Lásd most is. Cirka 1000km. Nem sok az.
Üres a fejem, mégis tele van megint. Botorkálok, habár haladok előre. Próbáltál már valaha is írással kiadni magadból valami olyasmit, amit nem tudsz, hogy mi is az? Én igen. Ez a post lett ennek az eredménye.

És jöjjön egy kis fényképesdi, hogy mi volt az elmúlt 3 hónapban;

2008 valóban sok újdonságot hozott az életembe. Január elseje óta nincs olyan hét, hogy ne lenne kihúzva a hajam. Volt Januárban még egynapos Donovaly is, ahol saját amatőr teljesítményemből, csak ennyire tellett.
A snowboardot nem praktikus ennyiben hagyni, volt még egy hét Gerlitzenben, amire nem azt mondom, hogy a legjobb csúszásaim közé sorolandók, de nem volt rossz. Eddig a tavalyi West-Dachstein viszi a prímet.
Ezalatt a sítábor alatt is folytatódtak a heves sms csaták, aminek az "eredménye"
Februárban még történt más is. És jelenleg is történnek a dolgok. Sikerült megszakítanom egy hagyományt valakinél. Így 14én, nem volt egyedül ő se és én se! Az orosz vicces nyelv, bár rémes módon utálni lehet néha. De azért igen sokszor próbálunk valami kommunikációt kierőltetni egymással ezen a nyelven, de nem nagyon sikerül. De a tankönyv az vicces.

 

És persze most csak a kellemes dolgokat említettem. Úgy gonolom, hogy a rossz dolgokta nem jó visszaemlékezni. És nem rossz, ha a későbbiekben egy két mosolyt kicsaló képre tekintek majd vissza.
És persze nem feledkezem meg arról sem, hogy értekezzek egy érdekes dologról. Ez is sítáborhoz köthető. Különleges embernek tartanak. Ebben lehet valaki, de manapság ki nem az? Így nagyon nem tudom hova besorolni ezt a dolgot. Nyíltan beismertek nekem dolgokat, melyeket nem is tudom igazából, hogyan kellene kezelni. De csak megoldódik minden. És remélem, hogy egy jó baráttal gazdagabban kerülök majd ki ebből a helyzetből.

Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Shortbus

Aki megnézte ezt a filmet és nem kezdett el zakatolni az agya...
Egy remek film, ajánlom azoknak, akik bezárkózottak, nyíltak vagy éppenséggel nem találják a helyüket. Szóval úgy mindenkinek...szerintem

Elhunyt Luciano Pavarotti. Mindenidők legsikeresebb és legismertebb operaénekese volt, akinek a nevét mindenki ismerte.
    1935. október 12-én született az észak-olaszországi Modena városában, viszonylag szegény családban. Az apa pékként dolgozott, de az énekes szerint neki is elsőrangú tenorhangja volt, és nem mellesleg rajongott is az operáért - az ő általa vásárolt lemezek (melyeken a korszak ünnepelt tenoristái énekeltek, Carusótól Gigli-ig) indították el Luciano Pavarottit pályáján.

Kezdetben kórusokban énekelt, miközben tanárként, majd biztosítási ügynökként dolgozott (noha egy időben profi futballistának készült). 19 éves korától kezdve tanult énekelni a munka mellett, majd végül hat kemény év után 1961-ben debütált a Reggio Emilia-i operában. Két évvel később már külföldi vendégszereplésre hívták, 1965-ben pedig már Amerikában is fellépett. Újabb egy évvel később a londoni Covent Gardenben is bemutatkozott, és innentől kezdve pályája meredeken ívelt felfelé. Főként Puccini, Verdi, Donizetti műveiben érvényesültek nagyszerű képességei, főleg az, ahogyan a hangja a legfelsőbb regiszterekben is otthonosan mozgott.

Igazi sztárrá 1972-ben vált, köszönhetően annak, hogy a New York-i Metropolitan Operában kilencszer énekelte ki a magas C-t Donizetti: Az ezred lánya című operájában, és ennek eredményeként tizenhétszer hívta vissza a közönség meghajolni. Tévészereplések és rangos koncertmeghívások tucatjai következtek, és Pavarottit ekkor már a legismertebb operaénekesek között tartották számon, első Grammy-díjait is ebben az időszakban kapta, és ezeket még számos másik elismerés követte később.

A nyolcvanas években külön versenyt indított fiatal tehetségek számára, és a győztesekkel együtt lépett fel a gálaműsorban. Az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dorma-ját is ő énekelte, az ária a legismertebb műsorszáma lett, ő maga pedig végképp a leghíresebb operaénekessé vált. Ugyanebben az évben állt össze először a Három Tenor, amely egyből minden idők legnagyobb példányszámban elkelt klasszikus zenei nagylemezét is elkészítette. A Három Tenor később még a három, ezt követő futball vb alkalmából is összeállt (Los Angelesben, Párizsban és Yokohamában).

Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncertekkel is megörvendeztette híveit: 1991-ben 150 ezer néző előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták New Yorkban, a Central Parkban, de énekelt az Eiffel-torony lábánál is, 300 ezer néző előtt.

Készített közös felvételt a U2-val (a Miss Sarajevo című jótékony célú dalt), és ezenkívül is számos jótékonysági eseményen lépett föl. 2003-as Ti Adoro című lemezén többek között a legendás rockgitárossal, Jeff Beckkel is dolgozott együtt. 2004-ben búcsúturnén köszönt el a közönségtől világszerte, noha alkalmanként még fellépett, így a 2006-os torinói téli olimpia nyitóünnepségén.

Ekkorra már azonban főleg egészségi problémái miatt került a hírekbe, főleg, miután 2006 nyarán hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála az orvosok. Pavarotti magas láz miatt idén augusztusban kórházba került, s kétheti kivizsgálás és kezelés után 25-én távozott onnan. Utolsó napjaiban modenai otthonában foglalkoztak vele a szakorvosok.

forrás: origo.hu

Nocsak nocsak! Feltüntem San Francisco-ban is! :D Most mi lesz velem? Mindenütt ott vagyok...Ihaj no!