Mesh

Kérlek segíts! Gyűjtök az első Ferrárimra. Ha jó a szived, akkor kérlek segíts valamilyen kis összeggel. A jótékony felajánlásokat erre a számlaszámra várom: 11773157-00088495 Köszönöm a segítséged. Majd elviszlek téged is egy körre!

Velem történt bejegyzései

2010 tavaszán érettségiztem, ekkor már eldöntöttem, hogy mi lesz az a két szakirány, amire leszűkítettem a jelentkezésemet. Élelmiszer mérnök illetve közlekedés mérnök. 2010 őszében elkezdtem az élelmiszermérnök képzést, egy évet teljesítettem. 2011 tavaszán jelentkeztem ismét a közlekedés mérnöki szakra, ahova felettek, így ősszel elkezdtem a második szakot. Sok megfontolás után, ezt a második lehetőséget otthagytam, különféle rendszerbeli bonyolultságok, pénzek, kreditgyűjtés, -vesztés, stb stb. Így marad az élelmiszer mérnök képzés, melyet teljes gőzzel csupán 2012 őszén tudom folytatni tantervi megfontolásokból, bár ki tudja, hogy mit hoz az új felsőoktatási rendszer. Btw, lehet tényleg jobban jártam volna, ha nem felsőoktatásban gondolkodtam volna, hanem szakmunka felé kacsintgattam volna (lsd.: diplomás munkanélküliek garmadája).

Mennyire jó lenne előre okosnak lenni! Megint úgy vagyok, hogy utólag milyen okos vagyok. Vagy így sem? Nem tudom.

Lényeg, hogy úgy gondoltam, belevágok a bme közlek.mérnök szakába, megpróbálom ezt is csinálni, addig meg passziválom az élelmiszermérnökösdit. Igen, egész nyáron bizonytalan voltam, hogy én tonképpen akarom ezt az egészet? Aztán eljött a ponthúzás, felvettek. Örültem neki, de még ekkor is egy kis kételkedés volt bennem, de fogjunk bele, ha már jelentkeztem és fel is vettek! Meg amúgyís, egy év egyetem már megvan, menni fog ez, nem lesz gond, már van egy év előnyöm a többiekhez képest. Jahm. De két hónap után, Novemberben megszüntettem a jogviszonyomat az egyetemmel. Nem ment nekem. Sikertelen zh-k egymás után, egyre elkeseredettebb lettem, semmi sikerélmény. Azt vettem észre, hogy oktatás nem sok ment, csak számonkérés. Hát, erre szokták mondani, hogy nem mindenkinek kell egyetemre járni. Hát erre az egyetemre nem is akarok járni, mondtam magamban. Élelmiszermérnökön legalább volt oktatás és sokkal szakmaibb volt az egész. Tudom, tudom, a bolognai rendszer itt kishazánkban nem igazán működik, de akkor is. Corvinuson mégis viszonylag jól működött! A bme-n meg azt éreztem, hogy az a fránya istenkomplexus nagyon csúnyán elkapta az ottaniakat. De egy lófaszt nem érnek ott nagyon sokan!

Szóval megszüntettem a jogviszonyomat. Gyorsan elbocsátottak, így mehetek nemsokára az APEH-hoz (jajj, bocsánat, NAV-hoz), hogy kérjek csekkecskéket amin befizetem a TB-met. Persze, olyan embernek nem jár a TB, akinek nincs aktív hallgatói jogviszonya...remek, ügyes gyerek, megcsináltad ezt is. Jön a thinking, hogy akkor februártól vissza élelmiszermérnökösködni? Jajj, de nem lehet ezt olyan egyszerűen, mert a többiekhez,akiket otthagytam, nem tudok csak úgy csatlakozni, mert most őszi félév után szakosodnak, és így nem tudok velük haladni tovább... szal marad az a lehetőség, hogy felveszem a Művletek nevű tárgyat, ami tavaly nem sikerült, plusz még szabadonválasztható 2 kredites tárgyakkal teletömött órarendet csinálok, hogy az n*15-ös cucclit is teljesítsem (mert ugye a bme-s őszi félében a teljesített kreditek száma: 0).

Vagy! Elmegyek melózni márciustól szeptemberig, mert van egy ilyen lehetőségem Balatonnál. Nyílván, akkor nem tudom csinálni a sulit, mert az a fránya távolság... No meg ha elmegyek melózni, akkor asszonkámmal is kevesebbet lehetek, ritkábban láthatom, stb stb. Távol lennék tőle egy fél évig!!! Az meg sok! De ugyanakkor jól hangzik az ajánlat és lenne is hozzá kedvem. A probléma most jön; nem tudok komoly döntéseket meghozni egyedül! Azt várom, hogy más döntsön helyettem! Jajj nekem! Vissza a gondtalan gimis éveket! Vissza a gyerekkort! (mert már felelősen kéne gondolkodni valamelyest, arról nem beszélve, hogy pénzecske is kell, mert már mindenért fizetni kell. a legújabb és tán már röhelyes, az ebadó...)

 

dönts! okosan! k&h...jó nem, de most ez jött...

 

Vajon hány ember halhatott meg a Magyar metrókon ebben a 30 évben, mióta futkosnak ezek az orosz kocsik? Hány ember lehet vajon, akiknek az utolsó útja még mindog nem ért véget? Nap mint nap fel-alá utaznak ezeken az öreg kocsikon. Még mindig markolják a kapaszkodókat. Ki akarnának szállni a kocsikból, de nem tudnak. A kapaszkodót is néha elengedik, hogy lengjenek együtt társaikkal. De vissza-vissza fogják, mert az ajtó nyitását várják. Mind hiába, mert az utolsó útjuk, még mindig tart, s soha nem fogják elérni céljukat, amerre indultak. Rájuk már csak a kapaszkodók fura, ellentétes és megmagyarázhatatlan ringása emlékeztet. Vajon Ők unják már a folytonos, végeláthatatlan utazást a sötétben?

Már 14 évesen, amikor az ember a leginkább kamaszodik és vágyik a "menő" cuccok iránt, akkor mondtam, hogy egyszer akarok egy almás gépet! Nem most, majd, egyszer, de AKAROM! Most ősszel kezdem meg egyetemi tanulmányaimat. Eddig csak nézegettem csorgó nyállal ezeket a masinákat, most már nekem is van egy. Hosszú, hosszú álmodozásom beteljesült. De vannak rossz álmok is.

Úgy alakult, hogy egy HP Compaq nx5000 256MB 40GB HDD Pentium 4-es laptoppal éltem boldog gimis éveimet. Nagyon örültem neki, hiszen van saját laptopom, amit ÉN használok és csak is az enyém. Persze ezt nem nekem vették, azonban időközben úgy alakult, hogy megkaptam. Tehát ez a kis gép nagyon nagyon jó volt. Sok bajom nem volt vele, csak annyi, hogy Win XP futott rajta. Mindig nézegettem vaterán, e-bayen a Mac-eket. Aztán jöttek a gondok a kis gépemmel, az aksi töltő nélkül 20 percet bírt. Ez nem volt túl jó teljesítmény, lévén, hogy laptopról beszélünk. Réges régen még a Need for speed underground is futott rajta, már az sem ment. Öregedett a drága. Eljutottunk odáig, hogy érettségire való tanulás során egy egyszerű művelet, azaz megnyitni a böngészőt egy komoly negyed órás feladat volt számára, búgott ezerrel. Csak a bibi ott volt, hogy ennyi idő alatt az aksi is lemerült. Így nem tudtam már noteszgépként használni... Szóval eljött az idő, hogy drága szülőkben felizzítsam az új gép lehetőségét, vagy a számítógép asztalba épített asztali gép renoválását. Jó, oké kezdetnek mind a két gép szétszedve, portalanítva, újrahúzott xp...minden baba egészen egy hónapig, aztán ismét haldoklik a gép, amikor már újra eljutottam oda, hogy minden olyan progi, ami kell, az rajta legyen.

No, akkor indult a hadjárat, hogy ha összejött a szimjá, akkor teszkóban, korában vagy ami jobb médiában járva elkalandoztam a gépeknél, laptopoknál, hogy hmm, ez milyen jó, az milyen jó. Persze eszem ágában sem volt almát nézni, nekem az egyszerű Fujitsu-Siemens és BenQ névre hallgató társai mozgatták a fantáziámat, mert nekem, kis pöcsös hülyegyereknek minek egy csúcs gép? De kérni nem kértem soha!

Aztán eljött a nagy nap. Végre kitettem a lábamat a gimiből, aztán drága jó szüleimtől kaptam egy papírt. Nem tudtam, hogy ez most mi. Kihajtom a papírt és egy számla. Fura grimasszal nézek rájuk, hogy ez mit akar jelenteni? Aztán elkezdem olvasni és a fejlécben Star King felirat. Ez fura volt. Megfordul a fejemben, hogy az iPhone-hoz kiegészítőket ugyebár ehet itt venni, de nekem nem kell semmi a telóhoz, mert jól elvagyok vele kopaszon. És tovább olvasom a számlázott tételeket és MBP 13" 2.4GHz 4GB 250GB HDD.  Azt hiszem, abban a pillanatban esett le az állam, de nagyon. Köpni, nyelni nem tudtam és utána meg ömlött a könny a szememől, mint egy óvodásnak, akinek a kezéből kitépték a matchboxot...

Persze, még előttem állt az érettségi. Ezért jó is volt, hogy a magyar bill kiosztásra várni kell. Pontos időt nem tudtak mondani, de kb. 2-3 hetet ígértek. Hát én teljesen besóztam és a HP-met beizzítottam és nézegettem az oldalakat, hogy mit is tud majd ez a kis gép, hogy néz ki egyáltalán? Elvarázsolt a trackpad és lehetőségei (mint ez később kiderült, már elképzelhetetlennek tartom, hogy nélküle használjak számítógépeket!), a 10 órás akku (ami valójában csak 5-6 óra, mert wifi bekapcsolásával rohamosan csökken) és az os x-ről olvasottak. Bookline-on találtam egy könyvet, Baráth-Sziklai: MacTértem. Gondoltam ez a könyv nagy segítség lesz az átállásban, hiszen olyan embereknek írták, mint én.Már tűkön ültem, hogy mikor jön meg ez a csoda. Amikor vittem haza a könyvet már úgy éreztem, hogy egy új világban járok. Hazaértem és megmutattam édesapámnak, hogy milyen könyvet kaufoltam, hogy ez jó kis segítség lesz nekem, mire megjön a masina, addigra már úgy ahogy képben leszek!

Könyv ott hevert a kotlán, én meg a konyhában csináltam magamnak egy szörpöt. Aztán orvul a hátam mögé osontak és amikor megfordultam, akkor láttam egy nagy fekete zacskót fehér harapott alma logóval a közepén. Hát akkor majd kiugrottam a bőrömből!!!

Ahogy már az iPhone esetében megismertem, most sem csalódtam abban, hogy Jobs-szék adnak a kinézetre. Már az egy élmény volt, hogy a dobozból kibontottam a gépet! Varázslat! Már az a pillanat magával ragadó. Lehet, hogy nem ez a lényeg, hogy milyen csomagban kapod meg a termékedet, de ezt is meg kell fizetni. Féltem belenyúlni, mert minden a helyén volt! Sehol nem láttam kartonpapír tömítéseket, hungarocel párnákat meg egyebeket, amit egy műszaki cikk dobozában megszokhattam.

Innentől indult az álom. Leraktam az asztalra és kinyitottam. Gyönyörű! Aluminium unibody ház! Félelmetes, hogy csak ekkora az egész gép! Nincsenek illesztések, minden együtt van. Annyira gyönyörködtem benne, meg a csomagolásban és a flott elhelyezésében, hogy édesapám szólt rám, hogy be is lehet ám kapcsolni! :)

Így is tettem. Hát, magávalragadó volt ahogy megnyomtam a gombot, világos képernyő, dooooooong, alma, és már fel is állt a rendszer, MŰKÖDIK! Nem telt bele 10 másodpercbe! Hát, ez tényleg egy álom!!! Régi gépecském mire felállt, addig lefőzhettem egy kávét meg egy piritóst is csinálhattam.

Jött a szóbeli érettségi, így eltettem az új jövevényt, hogy ne Ő kösse le a figyelmemet. Aztán vége lett és előhúztam és elkezdtem ismerkedni vele! Annyira más világ és annyira magával ragadó volt, hogy amikor motoron mentem, mindent másnak éreztem. Mindent másképp akartam csinálni, egyszerűbben! Úgy akartam motorozni, mint ahogy a Mac OSX fut! Egyszerűen, gond nélkül. Aztán amikor leszálltam a paripáról, megkérdeztem magamtól, hogy normális vagy? Mit csinálsz? Körülbelül olyan érzés volt, mintha repültem volna, a földön.

Azonban jött az első érdekességem. 24 órán belül sikerült lefagyasztanom a vadi új Macemet. Kicsit fura érzés volt, hiszen eddig az olvastam, hogy ilyen nem fordulhat elő, hiszen ez Mac, nem holmi Wines valami. De túltettem magam, és azóta is rengeteg örömet nyújt nekem! Persze, megtanultam, hogy nem fenékig tejfel az élet Mac-kel. Hiszen ez is csak egy technika, ezzel is vannak gondok Noha nem ugyan az, mint egy PC-vel, de vannak. Váltottam, így elkezdtem olvasni a beszmac-et. Regisztráltam és rengeteg kérdésemre, problémámra megtaláltam a választ.

Azóta is vidáman használom, és becsben tartom ezt a kincset, amivel a videó vágás is álom. Igaz, csak iMovie-val dolgoztam, de egy Movie Makerrel Pc-n sohasem tudtam dolgozni.

Idegesít a mac strandlabdázása. Főként akkor, mikor Máv menetrendet néznék és beállítanám a kedvezmény mértékét, mert az árat is tudni szeretném, hogy mennyibe kerül az, hogy én utazom. Ekkor strandlabda(=wines homokórával) és összeomlik a safari. Érdekes. Persze olvastam megoldásokat, hogy csináljak jog javítást meg ürítsem a chace-t. De én nem akarok ilyenekkel foglalkozni. Főleg nem akkor, amikor a gépem alig pár hónapos. Ha egy két éves lesz, akkor oké, de pár hónap után már ilyenekkel kell foglalkozni? Az azért túlzás. Persze vannak egyszerűbb megoldások, pl használj más böngészőt :) van aki firefoxra esküszik, van aki operára. Én Safarit használok, de ha menetrendet nézek, akkor bekapcsolom a wines ismerőst, a firefoxot :)

Vannak olyan programok, amik nem akarnak működni. Win alatt is voltak, nem baj. Viszont osx nem kér mindenhez mindenféle hülye engedélyt, meg jóváhagyást. Ha te azt mondod, hogy törölni akarsz valamit, akkor nem kérdezni meg hatszor, hogy biztosan törölni akarja?, ha törli, akkor már nem fogja tudni használni ezeket a fájlokat, biztos benne? stb, stb, stb. Egyszerűen megfogom, és a kukába húzom! Ennyi

Vannak olyan software-ek, amikkel csak a bajom van. Hogy segítsek, ez az Office for Mac programcsalád. Igen, Microsoft. Ezek a programok amellett, hogy telepítést!!! igényelnek, bugolnak is rendesen és megkeserítik az ember életét. Így váltottam Adiumra is, amitől eleinte óckodzam, mert más volt a felülete, mint a megszokott IM klienseknek. De ebbe is beleszerelmesedtem, mint az OSX felületébe!

 

Szó mi szó, nekem a Mac nyert, noha gondok mindig is lesznek.

És ha úgy adódik, hogy win elé kell üljek, akkor türelmes vagy. Nem idegesítem magam, tudom, hogy ez éppen lassú, és vacak... :) egyenlőre marad az alma. De ez sem biztos...

Megint itt az ősz, tehát számomra most jön el a csajozási szekció. Vagy valami ilyesmi. Mert eddigi tapasztalataim szerint velem mindig valami hasonló történik. Most itt vannak a kicsit depizős számok, meg egyebek, amik egy jó hangulatot kölcsönöznek nekem ezeken a bús, szomorú napokon. Cho cho!

Tanulmányaimat részlegesen felhasználva írom meg most ezt a postot. Megkértek rá, hogy írjam meg, de sok kedvem nem volt hozzá. Vagyis az affinitásom az íráshoz valahol elkallódótt a tavalyi évvége felé.
Azóta eltelt a nyár, sok szabad gondolat tovaszállt, mert megint itt a suli. Remek dolog egy alapvetően nyugis ember számára, ha gyönyörű, nyugodt helyen lehet. Emeli ezeknek a perceknek az értékét, amikor egyedül lehet az ember ezeken a helyeken a gondolataival, gondjaival. Egy pörgős embernek is remek élmény a szabadság (vagyis a szünetek) amikor kiélheti alapvetően időigényes foglalatosságait. Utazik mindenfelé és mindenhol bulizik, fesztiválozik, egyszerűen kitombolja magát valamennyire, hogy a suliban felgyűrődött feszültségeket alaposan kisimítsa. No, de milyen élmény egy olyan embernek, aki mindezeket ötvözi. Példának okán egy gyönyörű rafting valahol Szlovákiában vagy Ausztriában a gyönyörűen tiszta és nagyon finom vad folyókon. Vagy akár egy sítábor a gyönyörű hegyekben!
Egyszerűen erről van szó! Igaz, hogy elkezdődött a suli, de nemsokára itt is lesz az őszi szünet, amikor ismét hódolhatunk saját szokásainknak, hobbijainknak vagy időigényesebb kikapcsolódásainknak, mert az őszi szünetünk nem 3 napos lesz a hétvégével együtt, hanem egy egész hét! Így lesz idő arra, hogy mindenki lesöpörje magáról a szeptemberben és októberben magára ragadt kötelezettségeket és megálljt intsen az ősz jelenlétével érkező őszi-téli depresszió hullámainak. Ha nem is végleg, de egy hétig biztosan! Ajánlom mindenkinek, hogy az őszi szünetet használja ki rendesen, lazítson, mert utána nem lesz nyugtunk December 20-ig! Úgyhogy lazításra felkészülni! Nemsokára itt a pihi ideje!

Elkezdődött az iskola. Bármilyen meglepő, de ez minden év szeptemberében esedékes Magyarországon. Egy évvel az érettségi előtt igen sok óránk van és tömény lett a tananyag is. Főleg Izsvel...
A lényeg, hogy most csak írok, hogy élek. Zenéket hallgatok. Csináltam egy vegyes lejátszási listát, amiben benne van minden, ami az elmúlt pár évet felölti és akár az elmúlt pár hónapot is. Persze nem teljes a lista, de most ez van.
Pörög az élet, megérkeztek az új bútorok, új irodaszerek, minden új lehetne, de én a régi vagyok. Vagy nem? Sokan mondták, hogy változtam és lehet, hogy igazuk van. De minden változik. Talán itt volt az ideje, hogy én is változzak. Akinek ez nem tetszik, az elmehet amerre csak szeretne. Valóban régen nem írtam. Most lesz egy éve, amikor olyan fogadtkozásba bonyolódtam, hogy össze kell szednem magam, mert megint olyan sikerteljes büszkeséget, szerelmet szeretnék érezni az általam elért dolgok miatt. Így tettem egy olyan reményteljes fogadalmat, hogy évvégén 3.9 nél nem szeretnék rosszabb lenni. De sajnos sikerült. Pedig félévkor összejött.
    Ennek a mostani írásomnak a pikantériája, hogy azóta rengeteg minden történt, de újra itt vagyok, ugyan az a csapatkép van mellettem, ami tavaly ilyenkor sulikezdés előtt nemsokkal erőt adott, hogy ilyen fogadalmakat tegyek. Bár most nem abban a szobában ülök, mint akkor. A notebook ugyan az, de akkor még nem az enyém volt. Egészen Decemberig Annáztam. Decembertől februárig Esziztem, majd februártól májusig komolyan Esziztem. Közbeékelődött egy sítábor, ahol édesapám új barátságot kötött egy Gábor nevezetű érdekes, de nagyon jó fej emberrel. Ennek következménye lett volna, hogy elmegyünk még a szezonban síelni együtt. De ez nem történt meg, mert édesapám elvállalt egy munkát Erdélyben. Így ő elköltözött tőlünk, ki messze-messze mégis magyarok földjére.
    Ezen változások következménye, hogy az a notebook amit tavaly ilyenkor csak használtam, az már az enyém lett. Ezenfelűl, ami még fontosabb, hogy már édesanyámékkal lakom. Nem abban a lakásban, ahol eddig éltem nem éppen gondtalan életemet, mert már lassan 3 éve változik minden körülöttem. De a szeretetem megmaradt, csak nem vagyok benne egészen biztos, hogy ezt mindenki remekül tudja értékelni.
    És az a csapatkép még mindig erőt ad nekem. Szerelmes leszek megint, amikor ránézek. Ő mindig itt van velem!
    Most is teszek egy határt, amit szeretnék elérni. És ez a határ a tavalyi. Ezenfelül novemberben sikeres írásbeli nyelvvizsgára hajazok, mert a tavaszi szezonban nem jött össze hibátlanul, így csak a szóbeli része lett meg.
    Ez a tanév is sok dolgot rejteget a számomra, amiknek nagyon fogok örülni és olyanokat is amiknek nagyon nem. De ez mindig így van.
    Sok sikert mindenkinek mindenhez! Csupa vidámság mindenfelé!
Itt a nyár! Bár ezt mindenki nagyon is jól tudja. Azonban egy nagyon fontos dologról nem tud még mindenki! Nyár közepén megrendezésre került az első magyarországi skimboard fesztivál! Rengeteg munkával, melyet a társaság jó hangulatban gyorsan elintézett. Persze minden elismerés Snejdy-t illeti, akinek ezt az egész gyönyörű hétvégét köszönhettük. Sokan lent voltunk már péntek éjszaka, de voltak akik már jóval korábban megérkeztek.
A helyszín Siófokon, a SurfBeachen volt. Amit mindenkinek ildomos tudnia, hogy Siófok a fiatalok üdülőhelye és nem a mamik csoszogós pletykázós termálpartja. Volt ebből egy kisebb bonyodalom is, de a dolgok többsége nagyon jól ment. Szóval mint szállás alternatíva, a sátrazás a lehetséges opció. Persze lehet faházat és egyéb zimmer frei alkalmatosságokat igénybe venni szállás gyanánt, de ha az ember nem akar sokat költeni, akkor a sátrazás a legolcsóbb és a leg feelingesebb is. A kaja téma self made, szóval amit találsz, veszel a helyi közértben, azt eszed. Mert az olcsó kivitel az ilyen.
Szombat reggel a pálya még nem volt kész. Ha ott akartunk volna skimboardozni, akkor nem is lett volna olyan egyszerű a dolgunk. Viszon mint talpraesett, kreatív brigád, a skacok szereztek egy bobcat-et és azzal öt perc alatt megvolt az a meló, amit előző nap 10órán keresztűl probáltak elérni. A lényeg, hogy meglett a pálya, a tófólia a helyére került és indult a szivattyú. Amíg ezek a műveletek folytak, a többiek a RedBull hangteknikáját telepítették. Még a pálya elkészülte előtt kész volt a hangteknika és Trenka, aki a mindenes szerepét játszotta az egész fesztivál során, a mikrofon mögött speakerkedett. Egészen megbarátkozott a dologgal és hirdettük is a népnek, hogy miért is ásnak és melóznak itt ennyit a srácok és miért teszik tönkre a strandröpi pályát.
Mikor már a pocsolyánk nagyából már meg-meg telt vízzel körbeszaladgáltunk az emberek között terjeszteni az igét, hogy jöjjenek és próbálják ki a sok extrém sportot, amit a fesztivál keretein belül ki lehetett próbálni. Volt itt indoboard, winch, stand up paddle surf, street surf és persze a skimboard, avagy a csúszkadeszka.
Nagy örömünkre sok-sok kiváncsi tekintet figyelte a versenyeket és rengetegen kipróbálták a skimboardot, aminek nagyon örültünk. A versenyre tiszteletét tette Bódy Sylvi is, aki a zsűri tagja is volt. Egy remek hangulatú versennyel, sok izgalommal zárult az első nap a sportok terén. Este megvolt az eredményhírdetés és utána a hawaii mintára elkezdődött a full moon party! Remek buli volt, bár kellemetlenségek is adódtak a hajnali órákban, amikor a hatóságok is tiszeteletüket tették. (Igazából nekik is tetszett a parti, csak nem merték bevallani, mert szolgálatban voltak ). A másnapi programok elég lazák voltak az esti bulik miatt. Mindenki teljesen elfáradt a szombati pörgésben. De nem volt megállás, mert a skimboard is egy olyan sport, amit ha egyszer elkezdesz nehéz letenni a deszkát és abbahagyni.
Saját magam is nagy nehezen a fáradtsággal dacolva rávettem magam, hogy vasárnap is deszkára áljak. Amint csúsztam, nem lehetett megállítani. Csak csúsztam, csúsztam és csúsztam. Próbálgattam az elemeket és igyekeztem minnél többet kihozni magamból, már amennyire a fáradtságom engedte. De úgy érzem, nem voltam egyedül ezzel az érzéssel. Nagyon-nagyon sokan elfáradtak a sok programban és a nagy melegben. Mert az időjárás is kegyes volt hozzánk és remek napsütéses meleg idővel ajándékozott meg minket a fesztivál erejéig.
Bármikor kedve van az embernek csúszni, felpattan a vonatra és szabadisóstón leszál. Besétál a surfbeachre, összeszedi a társaságot, mert mindig vannak lent, és már mehet is a skimboard a sandy beachen. Mert nagy meló volt a beachet elhozni, de megérte a sok elégedett arcot látni. Köszönjük mindenkinek, aki segített és ott volt a fesztiválon!
Nagyim folyamatosan mondogatja, hogy ez nem lesz így jó! Ez nagyon nem jó így! Én mindig lehessegetem, hogy ez van, sok mindent nem tudunk ezzel a helyzettel kezdeni. Lassan úgy érzem, hogy annyit mondta, kezdem én is úgy érezni, hogy valóban nem jó ez így. Apum itthon van, én melózom reggeltől estig és nem sokat látom. Most igazából megfordult az ami eddig volt. Most én melózom és ő punnyad otthon az eddigivel szemben amikor én punnyadtam otthon és ő melózott. Mondtam neki, hogy menjünk el moziba, vagy menjünk el valahova a városba majd. De nem ér rá, mert neki is megvan a maga élete itthon is. Amit mi nem ismerünk és nem is akarjuk tőle elvenni, mert nem lenne sok értelme. De azért remélem, hogy minden rendben van. Mert a kételyek nem olyan jók. Mikor is lennének jók a kételyek? Remélem apum megnyugtatta nagyimat, hogy jólérzi magát és minden rendben van...