Mesh

Kérlek segíts! Gyűjtök az első Ferrárimra. Ha jó a szived, akkor kérlek segíts valamilyen kis összeggel. A jótékony felajánlásokat erre a számlaszámra várom: 11773157-00088495 Köszönöm a segítséged. Majd elviszlek téged is egy körre!

fotoszeksön bejegyzései

mostanában visszajött a kedvem a blogoláshoz. igaz, a napi blogoláshoz és nem kifejezetten a gondolkodós postokhoz. habár, péntek este lett volna kedvem egy bonyolult és hosszú posthoz, de már fáradt voltam, nagyon. így későbbre marad. majd csak jön egy újabb normális post. addig is itt ez a remek fotó rólam:) és van már egy kis pipám is. ami akkora, mint a másiknak a víztartálya:) Az én Jégpipám. Remek készülék. Szeretem!

Vegyülnek az érzelmek. Annyi minden történt velem az elmúlt hetek, hónapok alatt. Nagyon nem blogoltam, mert nem volt rá elég időm és indíttatásom, hogy a gondolataimat és érzelmeimet virtuális papírra vessem. De most azt hiszem itt az ideje. Mert most van időm.
Igen.Oly annyira van időm, hogy bármit tehetnék jelenleg. Nincs itthon senki. Mindenki távol van. Hogy körülírjam a dolgokat egy kicsit; a család egy 1000kmres körben van elszórva jelenleg. És mindenki egyedül. Csodálatos, nem?
De így legalább ki tudom magam pihenni. Legalább van mit kipihenni. Nem is nagyon volt szabad időm az elmúlt időben. Nem is tudom melyik a jobb. Mert vegyük csak példának okáért a Szeptember-December idő intervallumot. Akkor nagyon sok szabadidőm volt. Mindig csak ültem itthon és azon gondolkoztam, hogy hogyan üssem el unalmas délutánjaimat. Mert nem sokat tudtam akkoriban találkozni azzal, akivel igazán akartam. Így nem is szerveztem magamnak programokat, hogy amikor lehetőség lesz a találkára, szabad legyek. Ez így ment hosszasan. Nem sok sikerrel. Aztán ugye jött a December. Ez egy vízválasztó volt, mert majdnem minden napra volt valamiféle programom. Így mondhatom azt, hogy már lassan három hónapja nem unatkozom. És ez fárasztó is tud lenni. Lehet, hogy ezért punnyadunk be mindig Eszivel? Elképzelhető.
És akkor most a "rövid" bevezető után; igen, most boldog vagyok, mert az vagyok! Ezt nem magyarázom. A lényeg, hogy jól érzem magam. Ámbár, hogy ez a jó hangulat ne maradhasson sokáig, arról kezeskednek sokan. Csodálatos névnapom volt. Édesapám eltünt du egyóra magasságában és nem tuduk elérni. Mi van vele? Senki se tudta. Azóta csak feszültség van itthon. Legalábbis akkor biztosan, amikor a szülők itthon vannak. És én megintcsak rosszul érzem magam, mert nem jó ez a feszültség, ami itt van. Mindenki eltünik, köztük én is. Minden egyes nap. Hol ide, hol oda. Soha senki se tudja biztosan a másikról a családban, hogy hol is van. Mert mindenki mindig máshol van. Lásd most is. Cirka 1000km. Nem sok az.
Üres a fejem, mégis tele van megint. Botorkálok, habár haladok előre. Próbáltál már valaha is írással kiadni magadból valami olyasmit, amit nem tudsz, hogy mi is az? Én igen. Ez a post lett ennek az eredménye.

És jöjjön egy kis fényképesdi, hogy mi volt az elmúlt 3 hónapban;

2008 valóban sok újdonságot hozott az életembe. Január elseje óta nincs olyan hét, hogy ne lenne kihúzva a hajam. Volt Januárban még egynapos Donovaly is, ahol saját amatőr teljesítményemből, csak ennyire tellett.
A snowboardot nem praktikus ennyiben hagyni, volt még egy hét Gerlitzenben, amire nem azt mondom, hogy a legjobb csúszásaim közé sorolandók, de nem volt rossz. Eddig a tavalyi West-Dachstein viszi a prímet.
Ezalatt a sítábor alatt is folytatódtak a heves sms csaták, aminek az "eredménye"
Februárban még történt más is. És jelenleg is történnek a dolgok. Sikerült megszakítanom egy hagyományt valakinél. Így 14én, nem volt egyedül ő se és én se! Az orosz vicces nyelv, bár rémes módon utálni lehet néha. De azért igen sokszor próbálunk valami kommunikációt kierőltetni egymással ezen a nyelven, de nem nagyon sikerül. De a tankönyv az vicces.

 

És persze most csak a kellemes dolgokat említettem. Úgy gonolom, hogy a rossz dolgokta nem jó visszaemlékezni. És nem rossz, ha a későbbiekben egy két mosolyt kicsaló képre tekintek majd vissza.
És persze nem feledkezem meg arról sem, hogy értekezzek egy érdekes dologról. Ez is sítáborhoz köthető. Különleges embernek tartanak. Ebben lehet valaki, de manapság ki nem az? Így nagyon nem tudom hova besorolni ezt a dolgot. Nyíltan beismertek nekem dolgokat, melyeket nem is tudom igazából, hogyan kellene kezelni. De csak megoldódik minden. És remélem, hogy egy jó baráttal gazdagabban kerülök majd ki ebből a helyzetből.

Sokan láthatták már ezt a képet, de még mindig megosztom a kedves látogatókkal.
(a címet meg mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. ez afféle önkiszolgáló művészet. megadom a témakört és értelmezd ahogy akarod)

A coloured world is around me, just I have got a grey skin.